Az aradi vértanúk emléknapján, október 6-án Nagyvárad polgárai is megemlékeztek az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után, ezen a napon mártírhalált halt tábornokokról. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt szervezésében koszorúzásra került sor Szacsvay Imre Körös-parti szobránál. Ezt megelőzően a két szervezet helyi vezetői részt vettek a Szent László római katolikus templomban megtartott ökumenikus istentiszteleten is.

Török Sándor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei elnöke köszöntötte a mártír jegyző szobránál szép számban megjelent emlékezőket. Mint mondotta, az aradi tizenhármak még tudtak együtt harcolni a hazáért és a nemzetért, de ma már, amikor fogy a nemzet, és nagy szükség lenne az összefogásra, az egység megbomlott. Hozzáfűzte: árulókkal nem lehet közösséget vállalni. Az október 6-i gyásznap arra emlékeztet bennünket, hogy „nehezebb helyzetből is felemelkedett már ez a nemzet” – hangzott el.

Zatykó Gyula és Szilágyi Zsolt Néppárt-alelnökök

Zatykó Gyula, az Erdélyi Magyar Néppárt partiumi régióelnöke beszédében úgy fogalmazott: Arad és október 6. ma már nem egy bosszúra sarkalló emlékként, hanem a hősiesség, az igaz ügy melletti kitartás szimbólumaként jelenik meg emlékezetünkben. A néppárti elöljáró beszédében rámutatott arra, hogy erdélyi közösségünk még mindig félelemben él, és ilyen értelemben nem mondható szabadnak. Ehhez társul a másoktól való függőség és a kifosztottság. „Azt kívánom, váljunk olyanokká, akik a szívükre hallgatnak és nem arra, amit mások diktálnak. (…) Azt kívánom, legyenek céljaink, legyenek elöljáróink, akik tiszta szívvel és lélekkel vezetnek bennünket, legyen hitünk, mert aki egy ügyért áldozatot hoz, nemcsak azért teszi, mert győzelmét várja, hanem mert hisz benne” – hangsúlyozta Zatykó, aki az elsődleges célok között említette a kommunizmus idején elkobzott ingatlanok visszaszerzését, és az autonómia kivívását. 

Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt országos alelnöke szerint az erdélyi magyarság „komfortos börtönben” éli mindennapjait. Kilencvenkét évvel Trianon, és huszonkét évvel a kommunizmus bukása után, még mindig nem sikerült megteremteni a biztonságot az erdélyi magyarok számára. Hiányoznak azok az intézmények és jogok, amelyek hozzájárulnának a valós szabadság megteremtéséhez, mondotta Szilágyi. Úgy véli, a szabadságot az autonómia hozhatja el számunkra, hiszen csak így válna lehetővé az, hogy saját életünkről dönthessünk. A néppárti politikus arra is rámutatott, hogy nincs okunk a félelemre, még akkor sem, ha „újabb kori diktátoraink” ezt akarják elérni. Azzal zárta beszédét, hogy az aradi tizenhármak üzenete az erdélyi magyarságnak, hogy „lesz még egyszer magyar feltámadás”.

A megemlékezés színvonalát emelte a Nagyváradi Asszonykórus és a Váradi Dalnokok fellépése valamint Kovács Ivett, a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium diákjának szavalata.

Az esemény végén a részt vevők fejet hajtottak és elhelyezték a kegyelet koszorúit Szacsvay Imre szobránál.