A szatmári magyar utcanevek ügyében tartott szerda reggel sajtótájékoztatót Mihály Ágnes, az Erdélyi Magyar Néppárt Országos Önkormányzati Tanácsának alelnöke Kolozsváron. A politikus ismertette a Néppárt ez ügyben kiadott állásfoglalását, valamint hozzátette: a Szatmárnémetiben történtek túlmutatnak a helyi ügy keretein, s annak – a nyelvjogi küzdelem szempontjából – Erdély-szintű hatása is van.

Mihály Ágnes elmondta: a szatmári ügy is jól mutatja, hogy sok esetben olyan önkormányzatok sem élnek a törvény által egyébként biztosított jogokkal, ahol erre – a magyar városvezetés miatt – lehetőség adódna, a Civil Elkötelezettség Mozgalom munkájára pedig úgy kell tekinteni, mint a teljes erdélyi magyar közösségért végzett tevékenységre. „Immár 16 éve, hogy a román közigazgatási törvény lehetőséget biztosított a többnyelvűségre, ez idő alatt azonban még mindig nem sikerült alapvető jogainkat gyakorlatba ültetnünk. Tanácsosainkkal közösen felmérést végeztünk az önkormányzatokban tapasztalható többnyelvűségről, az eredmény pedig elkeserítő. Ideje lenne, hogy elöljáróink kiemelt fontosságú ügyként kezeljék az anyanyelvi ügyintézés lehetőségének biztosítását, valamint a magyar nyelvű feliratok – így utca- és térnevek – kihelyezését is” – mondta Mihály Ágnes.

 Állásfoglalás

2017. november 8., Kolozsvár

A kétnyelvűség nem problémát jelentő költségvetési tétel, hanem kötelező nemzeti minimum

Az elmúlt hét fő híre, hogy Szatmárnémeti magyar polgármestere pert nyert a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) ellen, amely az utcanevek kétnyelvűségét szerette volna bírósági úton elérni a partiumi városban. Az Erdélyi Magyar Néppárt Országos Önkormányzati Tanácsa elfogadhatatlannak tartja a polgármester megnyilatkozásait, hiszen érvelése, amelynek alapján a CEMO keresetének elutasítását kérte az illetékes bíróságtól, semmiben nem különbözik elődje és a mögötte álló Szociáldemokrata Párt (PSD) érveitől, miszerint a kétnyelvűség túl sokba kerül és különben sem kötelezi semmilyen törvény erre a városvezetést. És mindezt megtetézi egy tévesen értelmezett lokálpatriotizmus, amellyel Kereskényi Gábor az esetet szatmári belügyként igyekszik beállítani, holott az eset régen túlmutat szatmárnémeti közigazgatási határain, alapjaiban veszélyeztetve az erdélyi magyar anyanyelvi jogérvényesítést.

Éppen ezért az Erdélyi Magyar Néppárt Országos Önkormányzati Tanácsa az eset kapcsán fontosnak tartja leszögezni:

1. A szóban forgó per során a bíróság figyelmen kívül hagyta az idevágó nemzetközi dokumentumok (Keretegyezmény a Nemzeti Kisebbségek Védelméről, valamint a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája) többnyelvűségre vonatkozó irányelveit, melyeket Románia is ratifikált, így az abban foglaltak Kereskényi polgármester állításaival ellentétben nem csak irányadóak, hanem kötelező érvényűek. A szatmári elöljáró vagy tájékozatlan, vagy – ami sokkal súlyosabb – tudatosan félretájékoztat.
2. A CEMO stratégiai pereivel – ilyen a szóban forgó szatmári eljárás is – éppen a joggyakorlat romániai hiányosságára akar rámutatni, illetve a többnyelvűség gyakorlására szeretné bírósági úton rábírni a közigazgatás intézményeit, amely törekvés az erdélyi magyar politikai szervezetek, így az RMDSZ programjában is kiemelt helyen szerepel. Ezért érthetetlen számunkra, hogy az erdélyi magyarság jogérvényesítésében nélkülözhetetlen szerepet vállaló Civil Elkötelezettség Mozgalmat nem szövetségesként, hanem idegen külső erőként kezeli a polgármester .
3. Bár a nemzetközi keretegyezmények nyelvhasználati jogokra vonatkozó kötelező előírásait a román jogalkotás még mindig nem vezette át teljes mértékben a közigazgatás kereteit meghatározó jogszabályokba – ezt szorgalmazni a magyar szavazatokkal parlamentbe jutott politikai képviseletnek feladata - , törvényi akadálya már most sincs a két- vagy többnyelvűség bevezetésének, hiszen semmilyen jogszabály ezt nem nem tiltja, ha erre helyi szinten megvan a politikai szándék. Ezért azokban az önkormányzatokban, ahol magyar többségű vezetés van, minden feltétel adott ahhoz, hogy az utca- és térnevek, valamint a hivatali ügyintézés többnyelvűvé váljon. A Néppárt álláspontja szerint ez nem csak fakultatív opció, mégannyira nem problémát jelentő költségvetési tétel, hanem kötelező érvényű nemzeti minimum.
4. Az RMDSZ országos vezetői által elnézően kezelt szatmári eset, amennyiben általánossá válik, hiteltelenítheti és megnehezítheti a Minority SafePack-ért folytatott aláírásgyűjtést is, ha olyan területeken is, ahol kizárólag a politikai akarattól függ egy kisebbségi jog érvényesítése, az RMDSZ elöljárói a magyar érdekkel szemben pereskednek.

Ezúton is kérjük tehát a szatmári polgármester mellett kiálló helyi és országos RMDSZ testületeket, éljenek befolyásukkal és érjék el azt, hogy szülessen konkrét és pontos – mind költségvetési, mind végrehajtási szempontból átlátható és számonkérhető – ütemterv, melynek eredményeként többnyelvű feliratok jelenhetnek meg Szatmárnémeti teljes területén. Az ehhez szükséges szakmai munkához – amennyiben ezt igénylik – az Erdélyi Magyar Néppárt felajánlja segítségét. Ha ez záros határidőn belül nem történik meg és a jövő évi költségvetésben nem foglaltatik bele külön tételként ennek a kérdésnek a megoldása, közösségünk rákényszerül, hogy állampolgári kezdeményezés útján érje ezt el.

Az Erdélyi Magyar Néppárt Országos Önkormányzati Tanácsának nevében,

Bálint József, elnök

Mihály Ágnes, alelnök