Életének egy bizonyos pillanatában elindult szerencsét próbálni, de útja nem volt hosszú: Nagyváradon maradt és jelenleg is ott él. A Néppárt országos elnökének, Szilágyi Zsoltnak, asszisztenseként rálát a nagypolitikára, de azt is tudja, mit jelent a mindennapos szervezési munka. Úgy véli, nem szabad elítélni azokat, akik erdélyi magyarként külföldön próbálnak szerencsét, és drukkol, hogy idegenben is megmaradjanak erdélyi magyarnak. ASZTALOS ATTILÁVAL beszélgettünk.

Székelyudvarhelyi születésű vagy, mégis Nagyváradon élsz. Hogyan kerültél a Székelyföld szívéből a Partiumba?

Nagyváradon jártam egyetemre. Tanulmányaim befejezése után éltem Kolozsváron is, aztán hazaköltöztem Székelyudvarhelyre. A gazdasági válság után én is elindultam „szerencsét próbálni”. Akkor úgy gondoltam, hogy Várad lesz ennek az útnak az első állomása. Most úgy néz ki, hogy egyben az utolsó is.

Milyen lényegi különbséget látsz a két történelmi régió – a Székelyföld és a Partium – között?

Igazából csak a két várost tudom összehasonlítani. Nagyváradon mindig is szabadabbnak éreztem magam. Úgy érzem, Várad egy sok szempontból nyitottabb város. Egyetemi éveim alatt persze az is számított, hogy távol legyek a családi kötelezettségektől, de mára már ez lényegtelenné vált. A város nyújtotta szabadságérzetet azonban még mindig szeretem.

Hogyan kerültél a politika közelébe?

Elég régóta olvasok újságot, mindig is érdekelt a politika, érdeklődtem a közéleti események iránt. Amikor esélyem nyílt ezen a pályán is kipróbálni magam, éltem a lehetőséggel.

Elnöki kabinetvezetőként mi a feladatod? Hogyan kell elképzelni egy napodat?

Nincs két egyforma nap. Felelek az elnök úr meghagyásainak teljesítéséért, esemény-naptárának szerkesztéséért és követéséért, de gyakran kell felügyelnem olyan feladatokat is, melyek a Néppárt országos rendszerében kell megvalósuljanak. Rendszeresen tájékoztatom Szilágyi Zsoltot minden olyan eseményről, amely szűkebb-tágabb értelemben a Néppárthoz kötődik, valamint elkísérem azokra a kiszállásaira, megbeszéléseire, ahol szükség lehet rám. Ha időm engedi, a nagyváradi és Bihar megyei Néppárt munkáját is segítem.

Milyen kell legyen egy erdélyi magyar politikus?

Az talán senki számára nem titok, hogy egy politikus más saját közegében, vagyis politikusként, és megint más magánemberként. Számomra mégis az a legfontosabb, hogy emberként hiteles legyen – akkor is, ha politizál, akkor is, ha négyszemközt beszélgetsz vele. A mindennapokban – az erdélyi magyar politikáról folytatott vitákban – gyakran felmerül: politikusaink maradjanak meg egyenes embereknek, vagy idomuljanak a gyakran ügyeskedő román politikai elithez? Egyszerűbbé válik a helyzet, ha feltesszük a kérdést: milyen embereket és milyen barátokat szeretnénk magunk mellett tudni a mindennapjainkban? Én egyenes, őszinte barátokra vágyok, és nehezen tudom elképzelni azt, aki ügyeskedő, önös érdekeit szem előtt tartó társasággal szeretné körbevenni magát. Nem hiszek abban, hogy a társadalom legfőbb vezérelvének az ügyeskedésnek kell lennie.

Mit gondolsz, merre tart erdélyi magyar közösségünk 27 évvel a rendszerváltozás után?

Több mint negyed évszázaddal a 89-es események után Romániában még mindig nem tartják tiszteletben a kisebbségek jogait és azokat a nemzetközi egyezményeket, melyek ezeket garantálnák. Mintha körbe-körbe járnánk a jogérvényesítés terén. Be kell látnunk, hogy az elmúlt 27 évben nem sikerült elérnünk, hogy – egy jogállamhoz méltó módon – betartsák azokat a törvényeket, melyek szavatolnák a romániai magyar közösség megmaradását. Ugyanakkor reménykedésre ad okot, hogy van néhány olyan politikusunk és közéleti szereplőnk, akik folyamatosan „melegen tartják” az autonómia, a föderalizmus vagy épp a decentralizáció ügyét. Ezeket a vállalásokat mindenképp támogatandónak gondolom.

Mindezek fényében, milyen kihívásokat látsz a Néppárt előtt?

Elérendő cél lehet, hogy az erdélyi magyarok és románok ne csak úgy tekintsenek a pártra, mint az erdélyi magyar politikai pluralizmus egyik alkotóelemére, hanem mint egy olyan politikai alakulatra, melynek programja Erdély felemelkedését és az erdélyi magyarság megmaradását szavatolhatja. Meggyőződésem, hogy a politika – és a politikusok – feladata az is, hogy a hozzá tartozó szavazótábor politikai kultúráját és demokráciáról alkotott fogalmát alakítsa. A Néppártnak arra kellene törekednie, hogy olyan, politikai értelemben jelentős, pillanatokat alakítson ki, melyekben az erdélyi magyarság közösen vállalhat fel elérendő célokat. Ilyen cél Székelyföld területi autonómiája, vagy a föderalizáció ügye. A lényeg, hogy ideje lenne a közös cselekvés mezejére lépni.

Saját generációd tagjai közül sokan elhagyják Erdélyt a jobb élet reményében. Mit gondolsz, mivel lehetne meggyőzni őket arról, hogy hazatérjenek?

Azt az anyagi jólétet, melyért sokan elhagyják szülőföldjüket, itthon szinte lehetetlen megteremteni. Lehet, csak annyit tudunk tenni, hogy megértőek vagyunk azokkal szemben, akik kivándoroltak. Nem biztos, hogy helyénvaló számon kérni őket, amiért hiányoznak az erdélyi másfél milliónkból. Meggyőződésem, hogy mindenkinek jogában áll úgy élnie az életét és úgy boldogulnia, ahogy a legjobbnak látja. Akik egy számukra teljesen idegen országban képesek helytállni, azok minden bizonnyal bátor és talpraesett emberek, és azt sem tartom kizártnak, hogy távolról is segíteni tudják az itthon maradtakat.