Az Erdélyi Magyar Néppárt Országos Elnöksége megelégedéssel veszi tudomásul Valentin Popa román tanügyminiszter lemondását, ugyanakkor hangsúlyozza: az új oktatási miniszter első intézkedése kell legyen a román nyelvoktatás ügyének megoldása.  

Jogos felháborodás követte a tanévkezdéskor azt a kormányrendeletet, mely értelmében a román nyelvet a nemzeti kisebbségi iskolák és tagozatok elemi osztályaiban kizárólag szaktanárok oktathatták. Ennek következtében egy addig viszonylag jól működő oktatási területen teremtettek zűrzavart, a magyar tanítókat hátrányos helyzetbe sodorták, valamint kérdésessé vált a kisiskolások minőségi, folyamatos román nyelvoktatása is. Épp ezért örömmel vesszük tudomásul Valentin Popa tanügyminiszter lemondását, ugyanakkor hangsúlyozzuk: az őt követő miniszter első feladata kell legyen a kialakult helyzet megoldása.

Nem kérdéses, hogy a magyar tannyelvű iskolák tanítói magasan képzettek, így megfelelő szakmai színvonalon képesek ellátni a román nyelvoktatáshoz kötődő feladatokat is, különösen azok után, hogy az elemi oktatásban már sajátos – kisebbségbarát – módszertan szerint tanítanak. Éppen ezért fogadta értetlenséggel vegyes felháborodással az erdélyi magyar szakma és a teljes közvélemény, valamint számos román szakmai szervezet és fórum is a kormány korábbi döntését.

A kialakult helyzet is jól bizonyítja a román kormány számos más területen már megtapasztalt alkalmatlanságát, most azonban a helyzet még inkább súlyossá vált azáltal, hogy 53 ezer tanuló és közel 3000 pedagógus közös munkáját próbálták meg ellehetetleníteni. Meggyőződésünk, hogy az az átfogó koncepciót nélkülöző, évtizedek óta folyó kísérlet, melyet Románia kormánya az oktatás területén folytat, mindenki számára előnytelen: a tanügyi rendszeren belüli számos bizonytalanság nem szolgálja sem a diákok, sem a tanárok érdekeit, s e fejetlenség eredményeit évről-évre megtapasztalhatjuk az érettségi vizsgák alkalmával is.

Valentin Popa lemondása, ha közös ügyünk szempontjából nem is jelent sikert, mindenképpen egy első lépésként értelmezhető a várt normalitás megteremtése felé. Ebben pedig jelentős sikere van azoknak a pedagógusoknak és szülőknek is, akik hangot adtak véleményüknek, petícióban tiltakoztak a kormányrendelet ellen, és kiálltak a diákok érdekei mellett.

Nincsenek illúziónk a tekintetben, hogy egy miniszter lemondása egyből eredményeket is teremthet-e, de reméljük, hogy e hatalmas kormányzati tévedést követően, az új miniszter beiktatása után, arra is sor kerülhet, hogy átgondolják a kisebbségek nyelvén folyó oktatásért felelős államtitkár szerepét és hatáskörét. Reménykedünk abban is, hogy a magyar pedagógusközösséggel konzultálva sikerül erre a feladatra is alkalmas személyt találni, aki az oktatási autonómia jogi kereteinek megteremtéséig képes lesz hatékonyan megvédeni az magyar pedagógusok, szülők és diákok érdekeit, továbbá biztosítani az anyanyelvi oktatás zavartalanságát.