Építkezési vállalkozóként kezdte, majd független-tanácsosjelölt, városi tanácsos, alpolgármester és polgármester-jelölt is lett. Mára már a politika élete megkerülhetetlen részévé vált. Vallja, hogy kellő akarattal és kitartással itthon, Erdélyben is lehet boldogulni, a vallási- és nemzeti toleranciát pedig politikusi erénynek tekinti. BÁLINT JÓZSEFFEL, a Néppárt Országos Önkormányzati Tanácsának elnökével beszélgettünk.

Hogyan került a politika közelébe? Mindig is tudta, hogy ez az ön pályája?

Gyerekkorom óta érdekelt a politika, noha akkoriban még – a diktatúrában – csak távolról figyelhettük a többpártrendszert. Mindez a rendszerváltás után sem változott lényegesen. A tényleges erdélyi többpártrendszer csírái csak 2003-2004 táján jelentek meg. Amikor a hatalom megakadályozta, hogy a Magyar Polgári Szövetség elinduljon a választásokon, úgy éreztem, tennem kell valamit: független tanácsos-jelöltként indultam a választásokon. Az első igazán nagy kihívás a 2007-es európai parlamenti választásokat megelőző kampány volt, de a Magyar Polgári Párt megalakításából is kivettem a részem. Nyolc évig voltam a sepsiszentgyörgyi szervezet elnöke, egy időben országos alelnök is. Két mandátumot töltöttem ki MPP-s önkormányzati képviselőként, ebből az elsőben alpolgármester is voltam.

Megbánta valaha, hogy politizálni kezdett? Mi motiválja?

Meggyőződésem, hogy ha valamin változtatni akarunk, nem elég bírálni, oda kell állni, feladatot vállalni, dolgozni kell. A választás szabadsága nem csak egy jelszó. Politikai szerepvállalásom miatt értek hátrányok, de soha egy pillanatig sem bántam meg. Bár az elért eredmények elmaradnak az elvárásoktól, aki itthon képzeli el a jövőjét, az ne adja fel soha.

Mit jelent ma, 2017-ben, erdélyi magyarként közéleti szerepet vállalni?

Számunkra a politikai arénában nem csak a többségiek az ellenfelek, hanem mi is különböző táborokba szerveződünk, a másik tábor pedig sokszor nem is ellenfélként, hanem ellenségként viselkedik. Komoly felkészülés, akarat, tűrőképesség, kitartás szükséges ahhoz, hogy egy kis eredményt elérjünk. Becsületesként még több.

Mi a jó erdélyi politikus öt legfőbb tulajdonsága?

Felkészültség, munkabírás, vallási- és nemzetiségi tolerancia, becsületesség, kompromisszumkészség.

És mi az öt legrosszabb?

Hiszékenység, megvásárolhatóság, ígérgetés, egyéni haszonlesés, bizalommal való visszaélés.

Politikai pályája mellett van más elfoglaltsága is.

Egy 25 évvel ezelőtt alapított építkezési vállalkozás vezetője és többségi tulajdonosa vagyok. Ez a családunkon kívül még jó néhány család megélhetését biztosítja – itthon. Elsősorban lakóházakkal foglalkozunk (a tervezéstől a kulcsrakész állapotig), de hasonló jellegű építkezési vagy felújítási munkálataink sora hosszas: iskolák, művelődési házak, templomok, műhelyek, kórházak – és a sor még hosszan folytatható. Sepsiszentgyörgy és környéke, az ország jó néhány megyéje és Európa más országai eddigi munkálataink helyszínei. Célunk az itthon maradás és a jobban fizető külföldi munkák közötti egészséges egyensúly megteremtése a szülőföldön való megmaradás érdekében.

A Néppárton belül milyen feladatokat lát el?

A legutóbbi helyhatósági választásokon a Néppárt sepsiszentgyörgyi polgármesterjelöltje voltam. Harmadik mandátumomat kezdtem meg a helyi tanácsban. Legújabb megbízatásomnak, a Néppárt Országos Önkormányzati Tanácsának elnökeként, pedig próbálok eleget tenni. Számomra egy új kihívás nehezedő körülmények között javuló eredményt elérni.

Autonómia, regionalizáció, vagy mindkettő?

Autonómia. Huszonhét éve az erdélyi magyarság politikai szervezetei ezt ígérgetik. Egyesek eskü alatt. Közben kampányszlogenné züllesztették, mígnem legutóbb onnan is kivonták. Megvalósulás esetén megmaradásunk biztosítéka lehetne, de nem olyanok vezetésével, akik eddig folyamatosan elárulták. Az erdélyi magyarok többsége igényli az autonómiát, de már csak kevesen hisznek benne, éppen a legtöbb vezető hiteltelensége miatt. Megvalósulásához szükséges a többségiek hozzájárulása is, valamint a jelenlegi politikai osztály leváltása.

Mivel győzne meg egy Erdélyből elszármazott fiatalt, hogy költözzön haza?

Személyes példával és az itthoni helyzet bemutatásával. Itthon is van szegénység, politikai cirkusz, hazudozás. Vannak elhagyott, nevelésre váró gyermekek, magatehetetlen öreg szülők, ápolásra szoruló betegek, takarításra váró lakások, seprésre szoruló utcák, kiürült templomok és iskolák, megműveletlen földek. Ugyanazok a feladatok, mint bárhol máshol, csak nehezebb körülmények között. Régebben elmenni volt nehéz döntés, ma a hazatérés az. De aki megteszi, újra győztes lesz!

Miként látja a Néppárt jövőjét?

Biztos jövőhöz kevesebb függőség és jóval több munka szükséges. Ez sokakat talán elbizonytalanít a jelenlegiek közül, de a Néppárt a választás szabadságának egyetlen megmaradt záloga.