Kurucokról és labancokról nemzetpolitikai összefüggésben
Toró T. Tibor politikus, az Erdélyi Magyar Néppárt korábbi elnöke, jelenlegi országos alelnöke„Két pogány közt egy hazáért” címmel jelentette meg nemrég kötetét, mely az elmúlt 25 erdélyi és nemzetpolitikai történéseit összegzi és értelmezi. A nagyváradi bemutatón a szerző beszélgetőpartnere Dr. Molnár Gusztáv, a Partiumi Keresztény Egyetem oktatója, a politikatudományok avatott szakértője volt.
Az est moderátoraként Dénes László újságíró köszöntötte a szép számban összegyűlt érdeklődő közönséget, és elmondta: a bemutatásra kerülő kötet szerzője egy mérsékelt kuruc vallomásait vetette papírra. Molnár Gusztáv azon kérésére, hogy Toró T. Tibor értelmezze az elkészült könyv címét, a ma is aktív politikus így reagált: „Könyvem címe egy, a kuruc-labanc ellentét idején született népdal két sora. Mivel az idő tájt lényegében két típusú szemlélet körül folyt a vita a közéleti eseményeket illetően, nevezetesen, a főhatalomba beépülő, a nemzeti érdeket ott érvényesítő politika, valamint a centrális erőtérre szemben távolságot tartó, a nemzeti érdeket szuverén módon érvényesíteni akaró felfogás között, úgy éreztem, aktuális közéleti helyzetünket is megfelelő módon képes szimbolizálni ez az idézet. Lényegében egyszerű a képlet: ma sincs más helyzetben az erdélyi magyarság, hiszen választanunk kell, hogy a bukaresti főhatalomba beépülve, kormányra lépve és asszimilálódva a román politikai közegben igyekszünk céljainkat megvalósítani, vagy a központi hatalomtól minél távolabb, egy markáns autonomista politikát támogatunk.”
Molnár Gusztáv rámutatott: a megjelent kötet Toró T. Tibor politikai pályafutásának is tükre, s mint ilyen azért különleges, mert aktív politikusként ritka, hogy valaki értelmezni is tudja a politikai teret.
A Néppárt alelnöke elmondta: az RMDSZ-en belüli reformtömörülés időszakában a maihoz képest jóval nagyobb jelentőséget tulajdonítottak a politikai ideológiáknak, s az ideologikus viták mentén határozták meg politikai értékrendjüket. „Nem sokkal a rendszerváltás után a liberalizmus menő dolognak számított a fiatalok körében, valamint ott voltak a FIDESZ fiatal politikusai, akikkel közösen szocializálódva határoztuk meg politikai értékrendünket. Magunkat nemzeti liberálisként határoztuk meg, ám ennek legfrappánsabb meghatározását Mátis Jenő, a Néppárt jelenlegi alelnöke adta meg, mikor azt mondta: nemzeti liberálisnak lenni annyit jelent, hogy magyarok vagyunk és szabadok leszünk. Az ideológiai vitákat mára már túlhaladtuk – a liberalizmussal együtt –, s jelenleg az érdekérvényesítési harc vált a legfontosabbá” – jelentette ki Toró.
A beszélgetőpartnerek kitértek a román értelmiség politika-alakító szerepére, valamint a transzilvanista érdekek képviseletének lehetőségére is. Toró T. Tibor elmondta: amint azt könyvében is megfogalmazta, véleménye szerint az etnikai alapon szerveződő pártoké a jövő, és nem hisz a – Szlovákiában tapasztalható – vegyes pártok (esetünkben román-magyar formációk) hosszú távú sikerében. „Ideális esetben az erdélyi magyarság ki kellene alakítsa a maga társadalmi struktúráit, s ehhez hasonlóan az erdélyi románság is erre kéne törekedjen. E két közösség érintkezése és politikai együttműködése teremthetné meg a hatékony autonómista politika alapjait” – fogalmazott Toró.
A könyvbemutató második felében a közelmúlt politikai eseményeit vették górcső alá. Molnár Gusztáv kijelentette: az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megalakulása immár történelem, miközben a formáció mind a mai napig aktív, a közéletet formáló tényező, s e szervezet tevékenységének eredménye az Erdélyi Magyar Néppárt is. „A Toró T. Tibor könyvében foglaltak a 2012-es önkormányzati választások időszakánál érnek véget. Ez a periódus fontos pillanata volt a Néppárt pályafutásának: először indult országos választásokon, s megfigyelhető volt támogatottságának növekedése is” – mondta Molnár Gusztáv.
„Amikor 2007-ben Tőkés László, európai parlamenti képviselő először – függetlenként – bejutott az Európai Parlamentbe, az erdélyi nemzeti tábor jelentős áttörést ért el. Ekkor kellett volna ez az oldal konszolidálódjon, s egy politikai formáció égisze alá gyűjtse a kuruc tábort, mely nem volt hajlandó beépülni a román főhatalomba. Mindez akkor csak részben sikerült, hiszen a 2008-ban megalakult Magyar Polgári Párt ugyan szép eredményeket ért a Székelyföldön, de az azon kívüli, magyarok lakta területekről lemondott, s időközben szétforgácsolódott politikai tőkéje. 2011-ben azzal kellett szembesülnünk, hogy az MPP nem tölti be funkcióját, s így két lehetőség állt előttünk: vagy visszavonulunk és erdélyi értelmiségiként szemléljük tovább az eseményeket, vagy létrehozunk egy új, zöldmezősnek mondható pártot” – reagált beszélgetőpartnere felvetésére Toró T. Tibor. A néppárti politikus elmondta: az elkövetkező időszak legégetőbb feladata, hogy a 2016-os választásokig megszüntessék az erdélyi politika háromosztatúságát. „A létező ideologikus törésvonal mentén kell újraszerveződni, vagyis az autonómista politikai tömb egységére van szükség a Bukarestben tevékenykedő politikai erőkkel szemben. Ha nem sikerül egyértelműen rávilágítanunk a két tábor különbözőségeire, félő, hogy a választópolgárok közömbössé válnak az erdélyi magyar politikával szemben” – jelentette ki Toró. „Természetesen ezt a kuruc-labanc csatát nem lehet megvívni anélkül, hogy nem számolunk azzal a ténnyel, hogy mindez a magyar nemzetpolitika szerves részét is képezi. A bukaresti főhatalom felkészültségét és erőforrásait kizárólag egy erős magyarországi nemzetpolitikával tudjuk ellensúlyozni” – mondta a Néppárt politikusa.
A beszélgetés végén elhangzott: a felvetett kérdéseket nem lehet megoldani kizárólag a Budapest—Bukarest tengelyben gondolkodva, hiszen – Toró T. Tibor véleménye szerint – a román nemzetpolitikát a magyarországi nemzetpolitika tudja kiegyensúlyozni. „Az ukrán helyzetet figyelve rá kell döbbenjünk arra, hogy akkor lehetünk igazán sikeresek, ha kitűzött céljainkat a világpolitikai érdekek rendszerében is el tudjuk helyezni” – zárta a felszólalását Toró T. Tibor.