Március 15. üzenete – a nemzeti egység előrébbvaló a pártérdeknél
Zsúfolásig megtelt péntek este a gyönyörűen felújított bánffyhunyadi művelődési ház nagyterme, ahol az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a Magyar Polgári Párt helyi szervezetével közösen ünnepelte az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 165. évfordulóját.
Gergely Balázs, a Néppárt alelnöke a rendezvény egyik házigazdájaként köszöntőjében azt mondta: az ünnep akkor lenne teljes, ha a civil, egyházi és politikai szervezetetek együtt ünnepelhetnék március 15-ét, a szervezők pedig azon lesznek, hogy jövőre az RMDSZ is csatlakozzon a közös ünnepléshez, hiszen „március 15. a mindannyiunké”.
Gergely bejelentette, hogy a bánffyhunyadi polgármesteri hivatal és a városi önkormányzati testület együttműködésével május 31. és június 2. között szervezik meg az I. Kalotaszegi Magyar Napokat, amely remélhetőleg visszaadja Bánffyhunyadnak a Kalotaszeg fővárosa státuszt, és amely az elkövetkező években szorosabbra fűzi majd a kötelékeket Bánffyhunyad és Kolozsvár, illetve a Kalotaszeg többi települése között.
Vincze János, az MPP bánffyhunyadi szervezetének elnöke ünnepi beszédében párhuzamot vont Széchenyi és Kossuth, illetve a Néppárt és az MPP között. Mint mondta: habár két külön pártról van szó, a célok közösek, és ha kell, mindkét alakulat képes a pártpolitikán túl mutató nemzeti ügyek érdekében összefogni és együtt dolgozni. Az MPP és a Néppárt „közösségünk politikai palettáját színesíti, és ezzel érdekérvényesítő erejét növeli. Két külön pártban munkálkodunk, de fel ismernünk és tiszteletben kell tartanunk azokat a közös értékeket és közös eszmei gyökereket, amelyek cselekvésünk összehangolására és a baráti jobb nyújtására ösztökélnek mindnyájunkat” – fogalmazott Vincze.
Az ünnepi rendezvényen köszöntő beszédet mondott Mircea Moroşan, Bánffyhunyad polgármestere is, aki 1848 jelentőségét méltatva a békés együttélés fontosságáról beszélt. Az akkori események mind a román, mind a magyar nemzet számára meghatározó fontosságúak: „Szép idők voltak, de zavarosak is, románok és magyarok egyaránt sok hibát követtek el, nekünk azonban le kell vonnunk a tanulságokat”. Úgy vélte, mára ez sikerült, mivel a két nemzeti közösségnek sikerült eléggé éretté válnia ahhoz, hogy békében és kölcsönös tiszteletben éljen egymás mellett.
Miután Magdó János, Magyarország kolozsvári főkonzulja magyar és román nyelven tolmácsolta Orbán Viktor miniszterelnök ünnepi üzenetét, Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete köszöntötte a jelenlevőket. Beszédében azt hangsúlyozta, hogy a szabadság, amiért 1848-49-ben, 1956-ban és 1989-ben a magyarok harcoltak, nem elvesz másoktól, hanem másoknak is szabadságot hoz. Példaként Tőkés Lászlót említette, aki – mint mondta – 1989-ben úgy vívta ki a magyarok szabadságát, hogy egyúttal Romániának is szabadságot hozott.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke Vasvári Pált, az 1848-49-es forradalom egyik mártírját idézve leszögezte: minden pártérdeken felül áll a nemzet egysége. Ezt jelzi – folytatta –, hogy március 15-én nem pártzászlók, hanem a kokárda kerül előtérbe. Ahogyan 1848-ban, ma is az a legfontosabb kérdés, hogy a közösség miként viszonyul a központi hatalomhoz: akkor a kurucok és labancok eltérően látták, hogy mi a helyes út a nemzeti kérdés megoldására – ugyanez a vita lényege ma is, tétje pedig az, hogy a központi hatalomnak mennyire sikerül bennünket megosztania. Toró egy Kossuth-idézettel világította megy az egység lényegét: ahogy a sasnak egyaránt szüksége van fejre, törzsre és szárnyra ahhoz, hogy repüljön, és hogy a hollók serege sasnak lássa, nekünk is arra van szükségünk, hogy együtt, közösen lépjünk fel a közös nemzeti cél érdekében. Marosvásárhelyen, a Székely szabadság napján több tízezer ember nyilvánította ki akaratát, az üzenet pedig egyrészt szólt a saját elöljáróknak: csak együtt lehetünk sas, de szólt Bukarestnek és a román közösségnek is: Romániában, Erdélyben csak együtt tudunk boldogulni.
Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke beszédében a közös célt szem előtt tartó „politikai ökuménia” fontosságát hangsúlyozta elsősorban a magyar közösségen belül, másodsorban a románok és magyarok között. Rámutatott, hogy Petőfi Sándor Nemzeti dala és a jelenlegi román himnusz, a Deşteaptă-te române – amit 1989 decemberében temesvári ablaka alatt énekeltek a románok – ugyanabból az érzésből fakad, mindkettőben szerepel a „most, vagy soha” megfogalmazás, és ha az egy és oszthatatlan szabadság felől nézzük, kiegészítik egymást. Párhuzam vonható a bibliai apostolok és a 48-as mártírok között – mondta a korábbi királyhágómelléki református püspök –, mivel mindannyiukban közös, hogy vállalták az igazság kimondását és az igazságért való harcot. Istennek kell engedni, nem a hatalomnak, nem az embereknek – folytatta Tőkés László –, ez pedig 1848–ban, 1989-ben és most is igaz. „Olyan emberekre van szükség, akik nem félnek, akik tesznek a szabadságért; a külső szabadsághoz pedig elsősorban az szükséges, hogy az emberek belül is szabadok legyenek, mivel csak szabad emberek vívhatják ki a szabadságot” – fogalmazott. Nem szabad hallgatnunk, amikor eljön az ideje a szólásnak: hirdetni kell az igazságot a templomban, hirdetni kellett 1848-ban a Nemzeti Múzeumnál, 1956 októberében a budapesti Bem-szobornál, és hirdetni kellett március 10-én a marosvásárhelyi Postaréten, akkor is, ha mások megpróbáltak erről lebeszélni – mondta Tőkés László.
„A ma este üzenete: ne hagyjuk magunkat megosztani a divide et impera jegyében” – fogalmazott Tőkés, aki szerint nem szabad hagyni, hogy a románokat és magyarokat egymás ellen fordítsák, mint 1848-ban. Március 15. legyen a Kalotaszegi szabadság napja a Székely szabadság napja mintájára: el kell vinnünk a hírt, hogy Kalotaszeg élni akar és szüksége van a kalotaszegi magyar életstratégiára, mivel az itteni magyar közösség fogyóban van, Bánffyhundadot és Kalotaszeget pedig az emelkedés pályájára kell állítani – hangsúlyozta Tőkés László, aki beszédének több gondolatát románul is elmondta, köszönetet mondva a támogatáséért a jelen levő bánffyhunyadi polgármesternek és a városi tanács több tagjának.
Az ünnepi beszédek után Vikidál Gyula énekelt, műsorát a közönség vastapssal jutalmazta.
Az est utolsó fellépői Kalapács József, Rudán Joe és az Akusztika zenekar voltak, akik fergeteges hangulatot teremtettek. A közönség jelentős része együtt énekelte a láthatóan kedvvel játszó előadókkal a sajátos hangszerelésben megszólaltatott, mára klasszikussá vált régi Pokolgép-dalokat, majd az István a király rockopera több dalát is. Fellépésük végén a két énekes és a zenekar tagjai a közönséggel együtt elénekelték a Himnuszt és a Székely himnuszt. Az ünnepi est állófogadással zárult a bánffyhunyadi művelődési ház előcsarnokában.
