Az elmúlt hónapok egyik legcinikusabb politikai nyilatkozatát tette Kovács Péter RMDSZ-főtitkár a magyar nemzeti közösséget illető, román költségvetési keretből juttatott pénzek odaítéléséről. A Krónika napilap pénteken, március 2-án megjelent anyagából idézzük mondatait. "Ez nem az erdélyi magyarságnak, hanem a parlamenti képviselettel rendelkező szervezeteknek juttatott pénz, és ezt a törvényből idéztem. Nem a kisebbségé, nem a közösségé ez a pénz, hanem azé a szervezeté, amelyik a parlamentben képviseli ezt a közösséget" – jelenti ki a főtitkár. A tisztánlátás kedvéért ismételjük el, hogy a román kormány 2012-ben is a mi adónkból származó, több mint 17 millió lejt juttat az RMDSZ-nek, mint a „magyar közösség képviselőjének.” Ebből a jelentős, a tavalyinál 2 millióval nagyobb tételből szándékozik most a szövetség pénzosztó gépezete, a Communitas Alapítvány újfent mindössze a 2011. évi összeggel egyenlő mértékű, 3,5 millió lejt megpályáztatni. Magyarán, a művelődési-, sport- és oktatási- tevékenységek, az oktatói- és kutatói munka, az ifjúsági közélet támogatására hivatott pénzhegy egyötödét láthatják viszont az erdélyi magyarok, a maradékról az RMDSZ csendben rendelkezik.

A kovács péteri véleménynyilvánítással a cikk későbbi részében sem tudunk egyetérteni, hiszen, mint megtudhatjuk, az RMDSZ döntése volt, hogy „2012-ben nem nulla lejt, hanem szintén 3,5 milliót pályáztat meg nyilvánosan.” Az viszont nem az RMDSZ döntése, hogy mi mindnyájan, a magyar közösség tagjai évről-évre kitartóan dolgozunk, adót fizetünk a román államnak, és büszkén vállaljuk magyar önazonosságunkat. Ez juttat ugyanis 17 millió lejt a tulipánnak, s ennek a jelentős részét költik el átláthatatlan módon, csupán azért, mert Kovács szerint „semmiféle törvény, előírás vagy kötelezettség nem írja elő, hogy egy lejt is pályázati úton juttasson el civil, egyházi vagy ifjúsági szervezeteknek, a médiának.” Előírnák viszont a becsület, a lelkiismeret és a közösségi szolidaritás íratlan szabályai.

Továbbá azt is megtudhatjuk, hogy „amennyiben van rá lehetőség, hogy támogassák ezeket az intézményeket, akkor támogatják, amikor van lehetőség növelni a keretet, akkor megteszik. Ez az RMDSZ saját döntése a saját költségvetésével kapcsolatosan.” Értjük mi a logikát, csakhogy az enyhén szólva is sértő a magyarokra nézve: integessünk csak az összegnek nyugodtan, hiszen a mi adólejeinkből a magyar nemzeti közösség számára visszajuttatott pénz az RMDSZ-t illeti, ugyanis nem ők vannak az erdélyi magyarokért, hanem a magyar közösség van az RMDSZ-ért.

Kovács Péter a Krónikának többször is nyomatékosít: „még egyszer hangsúlyozom: az RMDSZ döntése, hogy kiír-e nyilvános pályázatot, ez ugyanis nem kötelező.” Nos, hadd ismételjünk akkor mi is: a meggazdagodásra, a politikai- és közéleti funkcióhalmozásra, a közösség hátán történő ranglétra-mászásra fókuszáló politika eredményezte, hogy az eredeti közel egymilliós erdélyi magyar szavazótábornak több, mint a fele ma már el sem megy választani. Ez a zsákmányszerző gyakorlat okoz nap mint nap keserű szájízt az erdélyi magyaroknak, hisz úgy tűnik, mintha a magunk kis, kommunista gyakorlatokkal üzérkedő pártja csak a nyakunkon ülne.