Nagyváradon tartotta március 15-i központi ünnepi rendezvényét az Erdélyi Magyar Néppárt. Az eseményen jelen volt és felszólalt Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, valamint Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi bizottságának elnöke, a Fidesz parlamenti képviselője is.

„Az 1848-as szabadságharc során lengyelek, horvátok, szerbek és magyarok együtt álltak az egyetemes szabadság zászlaja alatt. Milyen jó lenne, ha ugyanazt mondhatnánk el a román—magyar kapcsolatokról is, mint a hosszú múltra visszatekintő lengyel—magyar barátságról! Milyen jó lenne, ha a centenárium évében nem attól kellene tartanunk, hogy melyik borgőzös pillanatban intéznek irányunkba fenyegető kijelentéseket – gondoljunk csak az azóta lemondott román miniszterelnök székely zászlóval kapcsolatos megfélemlítő, akasztásos nyilatkozatára. Milyen jó lenne, ha együtt tudnánk tervezni a jövőt, s együtt tehetnénk biztonságosabbá és élhetőbbé a kontinenst, melyen közösen élünk” – kezdte beszédét Szilágyi Zsolt. A Néppárt elnöke hozzátette: a magyar—román viszony sikertörténet is lehetne, ennek előfeltétele azonban az őszinte párbeszéd. „1989 után – amikor már gyakorolhattuk a szólásszabadság jogát – egyértelműen kimondtuk: a közösségi önrendelkezés áll politikánk középpontjában. 1848-ban eleink nemzeti önrendelkezésről beszéltek, s ennek – a román alkotmányos renden belül – jelenleg autonómia a neve. Újra és újra ki kell mondanunk: a románság szabadság nem sérül, ha a magyar közösség számára is biztosítja a szabad élet lehetőségét. Hiába fenyegetnek és igyekeznek megfélemlíteni minket: soha nem szabad lealacsonyodnunk arra a szintre, amin a korábbi román miniszterelnök állt. Soha nem szabad helyet adnunk a gyűlöletnek, s mindig, minden körülmények között a szereteten alapuló párbeszéd kell legyen az elsődleges” – hangsúlyozta a Néppárt elnöke. Ehhez kapcsolódva Szilágyi Zsolt elmondta: a nemrégiben Romániából kitiltott Dabis Attila ügye komoly kérdéseket vet fel a román—magyar együttműködés tárgykörében. „Március 15. üzenete tehát egyszerre magában hordozza a szabadságvágyat és a felelősségvállalás fontosságát. Akkor fogunk az ukránokkal, a szlovákokkal vagy épp a románokkal békében élni, ha ők is ezt akarják. Szívből kívánjuk, hogy sikerüljön átlépniük azokat a történelmi félelmeiket, melyeknek néhányuk mind a mai napig rabja. Mi magyarok megtartjuk kultúránkat, szokásainkat, hagyományainkat, s nem túlzás azt állítanunk, hogy a magyar identisát része a szabadságvágy” – jelentette ki a pártelnök. Felszólalása végén Szilágyi a Tőkés László vezette Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács 12 pontját ismertette, melyek között a társnemzeti elismerés, a közösségi önrendelkezés, a teljes körű anyanyelvi oktatás és a szabad szimbólumhasználat is helyet kapott.

Németh Zsolt: „Amagyar nép visszautasítja, hogy semmibe vegyék az általa tisztelt hagyományokat”

„170 éve él a magyar nép szívében 1848 emlékezete. Ami életben tartja, az korszakonként hol a szabadság iránti vágy, hol a kivívott szabadság szeretete. 1848-ban az európai közvélemény nagy része rokonszenvvel követte a magyarok szabadságharcát. Ez a kollektív élmény hihetetlen életerővel bír, az évszázadok semmit sem képesek elkoptatni belőle” – kezdte beszédét Németh Zsolt.

A magyarországi politikus szerint 1848-49 tanulsága az, hogy a magyar nép visszautasítja, hogy a progresszió nevében semmibe vegyék az általa tisztelt hagyományokat, s csak olyan vezetést fogad el, amely a nemzeti felemelkedést és nem egy birodalom céljait szolgálja. „Az oszmán birodalomnak sem hódoltunk be, nem vettük át szokásait és kultúráját. Lázadtunk a Habsburgok ellen. Felkeltünk a szovjet birodalom fojtogató uralma ellen. És most megint vannak, akik egy új birodalomba sorolnának be bennünket, megfosztva nemzeti szuverenitásunktól és szabadságunktól. Nem mondhatunk mást nekik, mint amit Kossuth mondott alföldi toborzó körútján, szegedi beszédének végén: ˂˂Én esküszöm a mindenható Istenre, ki védi az igazságot és a hitszegő árulót megbünteti, esküszöm, hogy hazánk szabadságából egy hajszálnyit utolsó csepp véremig elrabolni nem engedek; esküszöm, hogy hazámat védeni fogom, míg karomat felemelhetem. A magyarok Istene úgy segítsen és áldjon meg engemet!˃˃” – zárta felszólalását Németh.