Lassan megszokhatjuk, hogy „érdekvédelmi szövetségünk” által a végrehajtó hatalom különböző tisztségeibe helyezett képviselők nem az erdélyi magyar közösség ügyeire keresik a megoldást Bukarestben, hanem magas tisztségükből eredeztetett szaktekintélyüket arra használják, hogy megmagyarázzák, mit miért nem lehet. Iskolapéldája ennek a hozzáállásnak Gáspárik Attila reagálása az Erdélyi Magyar Néppárt elnökének azon felvetésére, hogy a román állam – ha már erre 2005-ben, közös román-magyar kormányülés keretében kötelezettséget vállalt – nyújtson költségvetési támogatást közösségi egyetemeinknek. Gáspárik Attila, a Felsőoktatás Finanszírozását Megállapító Bizottság (CNFIS) RMDSZ által delegált tagja – tehát elvileg a legilletékesebb szakember ebben a kérdésben – sem többet, sem kevesebbet nem állított, mint azt, hogy nem létezik, és soha nem is létezett arra lehetőség, hogy állami költségvetésből magánegyetemek támogatást kapjanak.

Hogy a magas rangú állami szakbürokrata számára, mint kiderült, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem kettő a sok tucat kétes magánegyetemből, arra szűken értelmezett jogi magyarázatot lehet találni, bár magyarként éppen az lenne a dolga, hogy ezek közösségi jellegét tudatosítsa mind a döntéshozókban, mind a román társadalomban. Ez azonban, ismerve Gáspárik eddigi közéleti ténykedését, túlzott elvárás lenne. A törvény ismerete viszont a legkevesebb, ami elvárható, ha már a jóindulat és a közös ügy iránti elkötelezettség hiányzik.

Gáspárik ellentmondást nem tűrő kinyilatkoztatásaival és minősítéseivel vitázni nem érdemes, a jelenleg érvényben levő 2011/1-es számú okatási törvényt idézni viszont igen: „az állam támogathatja az akkreditált magán-felsőoktatást” (222. cikk, 7. bekezdés), továbbá „a kiegészítő támogatást a Nevelési, Kutatási, Ifjúsági és Sport Minisztérium úgy az állami egyetemek, mint a magánegyetemek részére, az intézmények és a tanulmányi programok színvonalának javítása érdekében, közalapokból ítéli oda” (223. cikk, 3. bekezdés).

Az RMDSZ-fősodor iránti lojalitása, mintsem szerteágazó szakértelme miatt futtatott tisztségviselő „soha nem is lehetett” magabiztos kijelentése sem állja meg a helyét, ugyanis a régi, 1995/84-es számú tanügyi törvény 103-as cikkelye is hasonló módon rendelkezett a magánegyetemek költségvetési támogatásának lehetőségéről.
Gáspárik részéről a tudást magabiztos fellépéssel pótoló megnyilatkozásnak azonban van pozitívuma is: egészséges vitát gerjesztett az érintett akadémiai körökben, és talán elgondolkoztatta a parlamenti és kormányzati képviselet monopóliumával bíró RMDSZ-döntéshozókat is arról, hogy kommunikációs trükkökkel ideig-óráig meg lehet téveszteni a közösséget – ahogyan az történt egykor a Petőfi-Schiller Egyetem szemfényvesztő tervével, – de előbb-utóbb eljön az igazság pillanata. Csak remélhetjük, hogy a 2005-ös román-magyar együttes kormányülés szándéknyilatkozata nem ilyen figyelemelterelő kommunikációs füstbomba volt. Az Erdélyi Magyar Néppárt tagjai és támogatói visszakozó magyarázatok helyett továbbra is azt várják az illetékes kormányzati tisztségviselőktől, hogy a magyar állami gyakorlathoz hasonlóan, dolgozzák ki közösségi egyetemeink, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem költségvetési támogatásának módozatait.