Fájó és méltatlan, hogy még nemzeti ünnepünk sem mentes a politikai háborúskodástól és egyesek hamis, rágalmazó, gyalázkodó, de ünnepinek mondott megszólalásaitól. Ismét végig olvasva Szabó Ödön március 15-i beszédét azonban egyértelmű, hogy kötelességünk az igazság javára és védelmében újból és újból megszólalni.

Szabótól orwelli világról hallhattunk. A napnál is világosabb, hogy tőle ez éppen olyan hiteles, mint amikor a tolvaj kiált tolvajt, hiszen egy teljes megye ismeri viselt dolgait. Az egyének feletti teljes kontroll világáról papol, aki több ízben is nyilvánosan vallotta be, hogy dossziékat vezetett politikai ellenfeleiről, és akiről közismert, hogy a Securitate legszebb nagyromán soviniszta hagyományait tovább éltető Nagyváradi Állami Egyetem történelem szakán szerzett kétes diplomát. Hogy ott mit tanulhatott a Mihai Drecin-féle magyargyűlölő vátrás történészektől az rejtély, ahogyan az is, hogy hogyan lehetett tíz éven át a Ceausescu-féle történelemhamisítás rendszerváltás után is fennmaradt fellegvárának számító Körösvidéki Múzeum főállású kutatója, miközben egyetlen publikáció sem került ki a keze alól, és arról sem tudni, hogy valaha is látogatta volna – a jelek szerint fedőállásként kapott – munkahelyét. Az orwelli torz világnál maradva elgondolkodtató, hogy a bihari RMDSZ gyakorlatilag érinthetetlen, váljanak is tagjai bármilyen súlyos korrupciós ügyek főszereplőivé. Erre a legjobb példa Szabó korábbi mentorának és főnökének, a bihari RMDSZ egykor teljhatalmú vajdájának, Kiss Sándornak az ügye, mellyel kapcsolatban végül ügyészeknek, bíróknak, szinte mindenkinek baja származott, kivéve magának Kissnek, holott esetében is egy teljes megye győződött meg viselt dolgairól.

Ugyancsak szép jele az orwelli világnak, hogy a román képviselőház külügyi bizottságának elnöke  Bíró Rozália. Egy ilyen stratégiai fontosságú posztot, feltételezzük, csakis „megbízható” káderre lehet bízni. Vagy említhetjük a Bihar megyei RMDSZ elnökét, Cseke Attilát, akinek a román hadseregben ezredesi rangja van, mindenféle katonai múlt nélkül. Vajon hogyan lehetséges ez?

Szintén orwelli ihletésű, ahogyan Szabó Ödön a neki nem tetsző sajtótermékek munkatársaival bánik. A neki nem tetszők közül egyeseket kirúgtak, másokat ő maga telefonon fenyegetett meg, de őrületében odáig is elment, hogy a sajtótájékoztatójára érkező újságírót torkolta le, mert az egy másik párt kampánygolyóstollával merészelt jegyzetelni. Sokat tudhat az orwelli világról az, aki az RMDSZ előválasztásain elindulni szándékozóktól hangfelvételt kért, amelyen azoknak Istenre kellett esküdniük, hogy nem indulnak az RMDSZ ellenében, sőt az előválasztáson voksolni szándékozóktól is hasonló tartalmú formanyomtatvány kitöltését és aláírását várta el.

Mi nem szeretnénk olyan orwelli világban élni, ahol a pártok büntetlenül használhatják iskoláinkat politikai célokra, mint azt az RMDSZ teszi, és ahol politikusok terroristák módjára, a tüntetni kirendelt diákok háta mögé bújhatnak. Nem akarunk olyan világban élni, ahol harminc év alatt az úgynevezett érdekképviseletnek annyira sem futotta, hogy legalább zászlónk szabad használatát törvénybe foglaltassa. Szabó ahelyett, hogy bocsánatot kérne emiatt, inkább nemzeti színeinket is kampányeszközzé zülleszti. Meguntuk az ezzel kapcsolatos ígéreteket és hazugságokat, melyekről nem véletlenül Orwell 1984című regényének a csokiadag emelésére vonatkozó passzusa jut eszünkbe: „Kiderült, hogy hálatüntetéseket rendeztek Nagy Testvérnek a csokoládé-fejadag heti húsz grammra való emeléséért is. Pedig csak tegnap jelentették be, gondolta, hogy az adagot heti húsz grammra csökkentették. Lehetséges volna, hogy ezt is beveszik az emberek, alig huszonnégy óra múlva? Igen, bevették.” Nos, mi nem kérünk a hazugságokból.

Tudomásunkra jutott az is, hogy az Echo TV Sajtóklubjának a Nagyváradi Magyar Diákszövetség általi megszervezését Szabó Ödön személyesen tiltotta meg, mondván, hogy Bayer Zsolt személye vállalhatatlan. Erre mást nem is lehet reagálni, mint Bayer Zsolt sikerkönyvének címét idézve kérdezni: Hol a pofátlanság határa?

Végezetül pár szó az úgynevezett mélyállamról. Szabó Ödönnek és Kelemen Hunornak igaza van abban, hogy Romániát valójában a mélyállam irányítja. Azt is szomorúan állapíthatjuk meg, hogy ez a kitétel az erdélyi magyarság esetében is igaz, hiszen 30 év valamennyi nemes ügyének következetes kisiklatása a legegyértelműbb bizonyíték arra, hogy az RMDSZ épp úgy része a mélyállami rendszernek, mint az emiatt szintén sopánkodó PSD és Liviu Dragnea.

Az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei szervezete