Mint minden évben, még a központi ünnepség előtt, több nagyváradi helyszínen is megemlékeztek az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseiről. A hagyományok szerint az első helyszín Rulikowski Kázmér sírja volt, ahol Török Sándor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei elnöke tartott rövid történelmi visszatekintést, kiemelve a magyar szabadságharc mellé állt, lengyel származású dzsidás százados hősiességét, akinek szabadságszeretete erősebb volt mint saját életének féltése. A bátor tettéért kivégzett katonának hálásak lehetünk mi, kései magyarok, húzta alá a szónok, mert rávilágított a szabadság egyetemességére. A rövid beszéd után a jelenlévők elhelyezték a kegyelet koszorúit Rulikowski sírjánál.

A megemlékezés az egykori Olaszi temetőnél folytatódott. Zatykó Gyula, a Néppárt alelnöke beszédében kiemelte, hogy a magyaroknak nemes, tiszta ünnepei vannak. „Mi nem a területszerzést és a harácsolást ünnepeljük, hanem a szabadságot, melynek egynek és oszthatatlannak kellene lennie mindenki számára. Mást jelent a szabadság Magyarországon, és mást jelent nekünk, itt a Partiumban. Ki kell állnunk nemzeti jelképeink mellett, és a mai kor eszközeivel harcolnunk kell azok oldalán, akik a szabadság mellett vannak, azok ellen, akik meg akarnak fosztani minket szabadságunktól” – hangsúlyozta Zatykó Gyula. A beszédet követően itt is koszorúzással ért véget a rövid megemlékezés.

A délelőtti megemlékezések következő helyszíne a Petőfi-park volt, ahol hagyományosan a forradalmár költő mellszobránál emlékeznek meg minden évben a nagyváradi magyarok. Itt Habinyák István, a Néppárt nagyváradi alelnöke mondott ünnepi beszédet. A szónok kiemelte, hogy 1848, 1956 vagy 1989 után napjainkban is meg kell vívnunk harcainkat, hiszen számtalan támadás éri közösségünket. Felhívta a figyelmet az egység fontosságára, hiszen sokkal több dolog köti össze a magyart a magyarral, mint ami szétválasztja. Példaként a márciusi ifjak tetterejét, hazaszeretetét említette, hiszen nyomdokaikba lépve erőt meríthetünk a valódi összefogáshoz. A beszédet a Szacsvay Imre Általános Iskola harmadikos diákjainak alkalomhoz illő éneke követte.

Az egész napos megemlékezéssorozat utolsó délelőtti eseményére a Nagyvárad-Olaszi plébániatemplomban, közismertebb nevén a Barátok templomában került sor, ahol a résztvevők megkoszorúzták a Nagyváradon elhunyt Farszádi Kováts Mihály síremlékét. Az altemplomban rövid beszédet tartott Moldován Gellért Lajos, a Néppárt nagyváradi elnöke, aki arra hívta fel a figyelmet, milyen sokat köszönhetünk azoknak, akik túlélve a szabadságharc időszakát, tovább adták a lángot a következő nemzedékeknek. Beszédében Farszádira vonatkoztatva idézte Aulich tábornok szavait: „Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik ezt a szolgálatot.” A beszédet koszorúzás követte, majd a jelenlevők imával és a Himnusz eléneklésével zárták az eseményt.