Ünnepi megemlékezéseket tartottak március 15-e alkalmából Nagyváradon és Szatmárnémetiben. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseire emlékezve, az Erdélyi Magyar Néppárt mindkét partiumi városban felszólalásokkal egybekötött ünnepséget szervezett.

Szatmárnémetiben március 13-án került sor a Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács közös rendezvényére. Kora délután Thoroczkay Sándor történész tartott előadást Március 15., a polgári Magyarország születésnapja címmel, majd ezt követően az ünneplők az István téri Petőfi-szoborhoz vonultak, ahol az elhangzó beszédek és szavalatok után koszorúzásra került sor.

Nagyváradon március 15-én több helyszínen is koszorúztak az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vezetői. Rulikowski Kázmér sírjánál Kálmán Balázs, az EMNT alelnöke mondott beszédet, a nagyvárad-rogériuszi református templom harangtornya alatt kialakított emlékhelyen Török Sándor, az EMNT megyei elnöke emlékezett a hősökre, Petőfi Sándor mellszobránál, Nagy József Barna, az EMNT megyei ügyvezető elnöke köszöntötte a megemlékezőket, a Barátok templomának kriptájában, Farszádi Kovács István síremlékénél pedig Moldován Gellért Lajos, a Néppárt nagyváradi elnöke szólt a megjelentekhez.

Szacsvay Imre szobránál Csomortányi István, a Néppárt Bihar megyei elnöke hangsúlyozta: a csoda nemzete vagyunk, mely minden szabadságra vágyó európai népnél tovább küzdött, s Európa már régen csendes volt, mire a gyilkos túlerő Világosnál letetette a fegyvert a harcoló magyar csapatokkal. A Néppárt Bihar megyei elnöke, a rendszerváltás időszakáról beszélve, elmondta: „Mérlegre lehet tenni az elmúlt 26 esztendőt. Ma több mint 400 ezerrel vagyunk kevesebben Erdélyben mi magyarok, mint 1990-ben. Negyed század alatt elvesztettük népünk egy negyedét! Az ország azon régiójában élünk, ahol a legtöbben, a legtöbbet dolgoznak, a legtöbb adót fizetik be és a legkevesebbet kapjuk vissza belőle bukaresti gyarmattartóinktól. Mert bizony ki kell mondani: ahogyan Trianon óta mindig, Bukarestből ma is gyarmatként, meghódított országként és népként tekintenek ránk. A szabadság nagy céljai közül továbbra sem teljesült az önálló állami magyar egyetem igénye, sőt, látván a vásárhelyi helyzetet, igencsak visszább lépdelünk ebben is. Az elkobzott vagyonokat mai napig nem kaptuk teljesen vissza, amit vissza adtak az sem végleges. Hivatalainkban a magyar nyelvet még azok sem használják, akiket közösségünk választott oda. És hol állunk ma attól, hogy a kisebbségi közösségi önrendelkezés legmagasabb szervezeti formáját, a területi autonómiánkat végre vissza adják? Mikor a parlamentben szavaznak róla, választottjaink hiányoznak, mikor a nép tüntet érte, választottjaink szabadságon vannak.”

Beszédében Csomortányi az RMDSZ politikáját bírálva kijelentette: „Ma választott magyar képviselőink és a teljes tulipános szervezet Európa érdekeivel és az ezekkel összhangban működő erdélyi autonómiamozgalmakkal, menetelnek szembe. Amíg a magyar miniszterelnök a keresztény Európát védi, a tulipános elvtársak a bukaresti kormányba való visszasündörgésük feltételeit egyeztetik. Ezek az emberek már 1993-ban eladták jövőnket, mikor a délszláv válság árnyékában az önrendelkezésért küzdő erdélyi magyarok leszerelésére megkötötték különalkujukat. Akkor Neptun-gatet, ma migránsválságot szerveznek mifelénk ezek a „baráti” külső erők. A magyar szabadságnak mindig megvoltak a maga árulói. Ahogyan megvoltak a maga hősei is. Azért maradhattunk meg, mert olyan nép fiai vagyunk, ahol az önfeláldozás, a hazaszeretet és a hősiesség mindig túlsúlyban volt. Az értékek fölényét kell visszaállítani az anyagiakéval szemben és akkor a hősiesség felülkerekedik a megalkuváson. Ez mindannyiunk felelőssége és feladata. Választás előtt állunk a szó átvitt és valós értelmében is. Olyan munka előtt állunk, melyben mindenkire számítunk, és mindenkire szükség van. Eljött a jó szándékú, tisztességes emberek szövetségének ideje.”

Zatykó Gyula, a Néppárt országos alelnöke, nagyváradi polgármesterjelölt a nemzeti ünnep jelentőségéről beszélve kijelentette: „Nem mindegy, hogy a szabadságról Orbán Viktor, a nemzetét féltő államférfi, vagy Gyurcsány Ferenc, a globális érdekek védője beszél. Nem mindegy, hogy Tőkés László forradalmár, vagy Claus Iohannis, az érdemrendet visszavonó tettével, magát a rendszerváltást és a szólásszabadságot sutba dobó államelnök teszi ezt.” Zatykó szerint mindenkinek választania kell: a közösség továbbra is olyanokra bízza a magyarság képviseletét, akik ehelyett saját üzleti és politikai érdekeiket érvényesítik, vagy a valós érdekvédelmet felvállaló politikai erőkre. „Ha meg akarunk maradni magyarnak, új lehetőségeket kell keressen az erdélyi magyar közösségünk, hiszen az eddigi, a bukaresti opportunista, üzleti alapon szerveződő módszereken nevelkedett politikum bebizonyította, hogy zsákutcába vezeti a közösséget. Nem lehet jogokat kérni azok által, akik érintve vannak korrupciós vagy összeférhetetlenségi ügyekben. Talán soha nem volt ekkora szükség képviseletünk megtisztulására. Akkor lehet nyugodt az erdélyi magyar közösség, ha érdekeink megvédését egy erős és tisztességes képviseletre bízza. Ezen kell dolgoznunk az elkövetkezendőkben” – fogalmazott Zatykó.