Fenti cím szellemében nyilatkozott a Tóth Kádár József, az Erdélyi Magyar Néppárt szamosardói szervezetének elnöke a Bányvavidéki Új Szó április 13-i számában. Tóth Kádár a Néppártot egy tiszta lappal induló, mindenféle nemtelen politikai perpatvaroktól mentes szervezetként jellemezte, mint mondta, tettre kész, becsületes csapatot szeretne toborozni.

Tóth Kádár József, az Erdélyi Magyar Néppárt szamosardói helyi szervezetének elnöke

 
Őszintén örvendek a bemutatkozás lehetőségének, mert Szamosardó és általában mi, vidéki emberek nagyon ritkán szerepelünk a megyei sajtóban vagy éppen a még nagyobb nyilvánosság előtt. Nálunk is élnek derék emberek, vannak csodálatos tájak, figyelemreméltó hagyományok, gondok-bajok, szóval lenne naphosszat miről beszélni – fogott hozzá mondanivalójához Tóth Kádár Miklós, majd így folytatta:

Amint az a fentiekből is kiderül, szívből szeretem falumat és pont ezért úgy érzem, hogy a mai szomorú állapotokon lehet és érdemes változtatni. Személyes ambícióm az, hogy sikeresen képviselhessem Szamosardó magyarjait, de nemcsak őket, hisz sok tekintetben a többség gondjai megegyeznek a mieinkkel: egyre gyengülő közbiztonság, rendezetlen birtokkörülmények, általános szegénység. Ismert, hogy manapság a föld terméséből nagyon szűkösen lehet megélni. Hogy a dolgok ma így állnak, azt nemcsak egyeseknek vagy általában másoknak köszönhetjük, hanem merjük őszintén bevallani, valamennyiünknek szerepe és osztályrésze van benne: talán nem voltunk kellően határozottak, talán magunk sem tudtuk jól, mit is akarunk ebben a vad, ránk szakadt világban és igen, nem is egyszer engedtük magunkat becsapni…

Mármost hiteltelen, hamis lenne, ha mindenféle nemes programokról és célkitűzésekről beszélnék, mert csupán még néhány hete alakultunk… Amit lényegesnek tartok, az így foglalható össze: „Segíts magadon és Isten is megsegít!” – régi népi bölcsesség ez, de talán aktuálisabb, mint valaha! Természetesen, mindennemű, tisztességes segítséget elfogadnánk, nagyon jól jönne, de azért a dolgok ma úgy alakulnak, hogy 22 év után muszáj meg tanulnunk a saját lábainkra állni. Ez nem üres beszéd, ez valóság: ma is abból élünk, amit megtermelünk, amit előállítunk, amiért megdolgozunk. Igen fontos lenne először is egy tettre kész, becsületes csapatot összehozni az EMNP színeiben, illetve másodszor: megmaradt fiataljainknak ne csak negatív példákkal szolgáljunk, hanem mozgósítván őket, próbáljuk megteremteni saját kis sikertörténetünket. Lényegtelen, hogy ez a sikertörténet konkrétan miről is szól: sikerül nagyobb területet beszántani, pár ezer eurót lehívni vidékfejlesztési alapokból, egy új, magyaros panziót létrehozni stb. A siker mindig is önbizalmat és reményt ad. Személy szerint örvendek, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt egy tiszta lappal induló, mindenféle nemtelen politikai perpatvaroktól mentes szervezet és az is figyelemreméltó, hogy Nagybányán és megyei szinten az elnökök és alelnökök fiatalok. Ebből is látszik, hogy kicsiny társadalmunk korosztályai között létező felfogásbeli különbségeket igenis át lehet hidalni egy lényeges, valós cél érdekében. Olvastam az újságban, hogy egyesek a túlzott „fiatalítástól” tartanak – ez egy sületlenség, hisz a jelen állás szerint a politikában alig vannak magukat és magyarságunkat felvállaló karakán fiatalok, ezért inkább a teljes elöregedéstől kellene félnünk…

Ami minket, szamosardóiakat találóan jellemez, az a hagyományainkhoz való őszinte ragaszkodás és itt nem egy középkori, csökönyös maradiságra gondolok, hanem egy olyanra, mely tartást ad, segít a legnehezebb időkben is megmaradni és fejlődni.

Összefoglalva: józanész, tettrekészség, fiatalság, hagyományok egyenlő sikertörténet. Igyekszem majd meggyőzni a választópolgárokat arról, hogy a választásokon támogassák képviselőinket, szamosardói és Máramaros szerte, létező listáinkat, mert csak így bizonyíthatjuk – mindenféle választási dumán és ígéreteken túl – rátermettségünket, tettrekészségünket. Hiszek felragyogó csillagunkban, szülőföldemben, a józanész és a becsületesség példaértékű erejében!