A Néppárt nagybányai helyi szervezete február közepén alakult meg, az interjút Gál Imre Ferenc elnökkel pedig olvasóik érdeklődésére készítették – tudhatjuk meg a Bányavidéki Új Szó pénteki anyagából. Az interjút szöveghűen vettük át.

- Kérlek, mutatkozz be olvasóinknak!
- Mindenekelőtt, köszönöm a bemutatkozás lehetőségét. Nagybányán születtem 33 évvel ezelőtt, és jelenleg is itt élek. Nőtlen vagyok és fordítóként dolgozom.

- Hogyan fogtál neki politizálni?
- Röviden: muszájból. Bővebben, el kell mondanom, hogy egyszerűen szíven ütöttek a 2011-es népszámlálás magyarságunk felgyorsuló fogyatkozására vonatkozó adatai. Bár kétségeim vannak a számok hitelességének tekintetében, az tagadhatatlan, szabad szemmel látható, hogy fogyatkozunk. Másrészt, a gazdasági világválság, a mindent behálózó korrupció miatt egy olyan érzés alakult ki polgártársainkban, hogy az elmúlt 22 év a teljes kudarcról szól. Tudja: a sikerhez nem szükséges a magyarázat, a sikertelenség ellenben nem tűri el azt. Mindezek után nem csodálkozhatunk, hogy az emberek gyökeres változásra vágynak, az egész politikai paletta megújítását szeretnék.

- Érdekesnek találom, hogy a nagybányai szervezet élén kivétel nélkül fiatalok állnak. Nem lesz gond a tapasztalathiány, főleg olyan ingoványos területen, mint a politika?
- Valóban, úgy a nagybányai, mint a megyei szervezet élén 33 és 36 év közötti fiatalok állnak, úgy elnöki, mint alelnöki beosztásokban. Nem véletlenül, a hangsúly éppen a fiatalokon van. Mi úgy látjuk, hogy bármilyen pozitív, lényeges változás lehetetlen a mostani politikai berendezkedés alapján, ezért csakis a fiatalok bevonásával, a magyarságtudat felébresztésével, szavazóink urnához való „visszacsalogatásával” lehetséges. Társadalmunknak égetően szüksége van dinamikus, a politika sara által még be nem mocskolt, karakán, tisztességes harcostársakra. Hadd tegyem hozzá, hogy nemcsak fiatalokból áll a szervezetünk, szép számmal vannak tagjaink, szimpatizánsaink között közép- vagy éppen szépkorú személyek is.

- Milyen elképzelés vagy stratégia alapján szeretnétek megszólítani a fiatalokat és általában, a választókat?
- Ez az eddigi legnehezebb kérdésed: ha túl keveset mondok, akkor felkészületlennek tartana a nagyérdemű, ha pedig túl sokat, akkor meg üres beszédnek tűnne!
Konkrétan:
most, márciusban egy szociális jellegű felmérést végzünk, melynek kereszttüzében főleg fiataljaink állnak: fontos, hogy tisztán lássunk, ne áruljunk zsákbamacskát, mert csak ezután lehet konkrét megoldásokat keresni, javasolni;
örömmel jelenthetem, hogy ettől a héttől kezdve egy közösségi oldalunk is van az interneten – ez egyfajta társadalmi fórummá alakulna, ahol bárki megoszthatja velünk akár legapróbb ügyeit-bajait, javaslatokat, észrevételeket, kérdéseket tehet fel, mindennémű cenzúra nélkül, közösen, együtt gondolkodva-keresve megoldásokat gondjainkra; így képzeljük el megtalálni azt a közös hangot, mely remélhetőleg elvezet a kölcsönös bizalom, tisztelet visszaállításához;
áprilisban - orvosok, szakemberek bevonásával - egy kábítószer-ellenes kampányt fogunk elindítani, mert sajnos, városunkban és főleg fiataljaink körében, egyre jobban pusztít ez a métely – előadások, elrettentő például szolgáló diavetítések, szórólapok osztása szerepelnek terveink között, és el szeretnénk jutni az iskolákba, templomokba, a Magyar Ház rendezvényeire, stb.;
igen fontosnak tartjuk anyanyelvi oktatásunk minőségének sürgős javítását – stratégiát fogunk kidolgozni a szülőkkel, tanulókkal, tanárokkal, egyházakkal, stb. közösen; nagyon kíváncsiak vagyunk véleményükre, javaslataikat nemcsak kampányidőszakban fogjuk meghallgatni;
megemlíteném még a valamikor működő nagybányai magyar üzletemberek szövetségének felélesztését, illetve igyekszünk kiharcolni valamilyen formában azt, hogy a szociális lakások kiutalásánál legalább részarányosan vegyék figyelembe magyarságunk számarányát is, azaz jussanak ilyen ingatlanok szegény magyar fiatalok, családok számára is;
aggódó figyelemmel kísérjük a valamikori nagybányai magyarság szívét-lelkét jelképező Régi Főterünk, Cintermünk, István tornyunk sorsát: elborzadva látjuk, hogy mára e szimbólumok parkolóvá, hajléktalanok fészkévé silányultak, és mindez EU-s pénzeken! Amennyiben a választók bizalmat szavaznak nekünk, akkor igencsak igyekezni fogunk, hogy visszaadjuk e hely régi patináját, dicsőségét.

- Amint az az első országos kongresszus munkáiból is kitűnik, az Erdélyi Magyar Néppárt egy közép-jobboldali párt. Konkrétan, mit is jelent számotokra, számunkra ez?
- Úgy fogalmaznék, hogy több, mint jobboldali: igaz, nekünk létfontosságú érték a család, a tisztességes munka, az erkölcsös élet, erdélyi magyarságunk sorsa.  Nagyon zavar, amikor társaságban kinevetik, legyintenek, megvetik azokat, akik többgyerekesek, akik tisztességes munkából szeretnének megélni. Mi a neoliberális, lealacsonyító halál-kultúra helyett az értékteremtő életért állunk ki. A normalitás nem szégyen! Ugyanakkor, sürgetjük a törvénytelenül elkobzott magyar történelmi egyházak ingatlanjainak a mihamarabbi visszaszolgáltatását, mert tény, hogy Románia EU-s csatlakozása után e folyamat lényegesen lelassult.
A verespataki ciánalapú bányászat újraindítása ellen foglalunk állást, mert a pillanatnyi nyereségnél (mely úgysem az ország, az emberek zsebébe vándorol, hanem néhány nagykutya osztozik rajta) fontosabbnak tartjuk az ottani domborzati tájegység páratlan szépségét, biológiai sokféleségét, a népművészet számára is lényeges falvakat megőrizni az eljövendő nemzedékek számára is.

- Milyen a viszonyotok az RMDSZ-szel és a többi politikai vagy civil szervezettel?
- Sorainkba várunk minden olyan magyar érzelmű embert, aki tenni akar valamit nemzetünkért. Nem érdekel politikai hovatartozása, vallása, neme, stb. Mi nem megosztani, hanem összefogni szeretnénk az embereket, ezért nem valami vagy valaki ellen, hanem valamiért – magyarságunk erdélyi jövőjéért – harcolunk. Főleg azokat szeretnénk megszólítani, akik elvesztették hitüket a politikában, egy jobb jövőben. Minket igazolnak a januári-februári utcai forrongások is: az üzenet világos – máshogy, másképp kell politizálni! A választásokon való gyenge részvétel nagy veszélyt jelent bármely demokráciára, mert ezáltal engedjük, hogy egy egyre fogyó kisebbség döntsön mindnyájunk sorsa felett. A gyakorlat azt mutatja, hogy az egészséges és tisztességes versengés pozitív eredményeket hoz.
Mi nyitottak vagyunk mindenféle együttműködésre, mely magyarságunk felemelkedését szolgálja, baráti jobbot nyújtunk minden tisztességes, erdélyi magyar embernek és szervezetnek, de nem megyünk bele kétes, idegen érdekeket szolgáló mindenféle egyezségbe.
Természetesen, számítunk a civil szervezetek támogatására is, hisz nélkülük nincs erdélyi magyar élet, kultúra. De nem egy, a politikának alárendelt, a mostani állapotokat tükröző hűbéri kapcsolatra törekszünk, hanem egyenlő partnereknek tekintjük őket.

- Végezetül, szeretnél-e valamit üzenni olvasóinknak?
- Arra szeretném kérni minden egyes kiábrándult, elkeseredett, a rengeteg gondtól megtört  polgártársunkat, akik mindezek ellenére mégis szívükön viselik erdélyi magyarságunk sorsát, hogy még egy erőfeszítéssel tegyék félre mindezt, kapcsolódjanak be közösségi életünkbe, és menjenek el ismét szavazni, mert most olyan időket élünk, hogy nagyobb szükségünk van egymásra, mint valaha!
Hiszünk szülővárosunkban, hiszünk Erdélyben!