Országos
Sajtótájékoztatót tartott Nagyváradon Zatykó Gyula, az Erdélyi Magyar Néppárt országos alelnöke, Csomortányi István, a Néppárt Bihar megyei elnöke, Moldován Gellért Lajos, a Néppárt nagyváradi szervezetének elnöke, valamint Holló Barna és Farkas László, két nagyváradi közösségi projekt, a rogériuszi víztorony átalakításának és az izraelita temető felújításának kezdeményezői.
A tanácskozás résztvevői áttekintették az elmúlt időszak főbb politikai eseményeit, különös tekintettel a közelgő európai parlamenti választásokra. Ezzel kapcsolatban a választmány megállapította: a választások tétje a keresztény Európa és benne a Kárpát-medence jövője, ezért felértékelődnek a Magyarország határain túli közösségek tagjainak szavazataival megszerzett európai parlamenti mandátumok.
A két elnökség szorgalmazza a három erdélyi magyar politikai alakulat elnökének mihamarabbi találkozóját négy kiemelt jelentőséggel bíró erdélyi magyar ügy kapcsán: a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem helyzete, a pápalátogatás, a restitúciós folyamat elakadása, valamint a szabad szimbólumhasználat területén tapasztalt atrocitások.
Az ellenzéki szerepre helyezi a hangsúlyt és méginkább rámutat a hibákra idén az Erdélyi Magyar Néppárt sepsiszentgyörgyi frakciója a városi tanácsban – mondta el Bálint József helyi elnök. A tavalyi évet értékelő összefoglalója végén kifejtette, eddig hallgattak bizonyos dolgokról, hogy némi eredményt érjenek el, nem maguknak, hanem a város polgárainak, de a többségi RMDSZ sorra felrúgott minden alkut, megszegte az ígéreteket, így ők sem lesznek többé „olyan barátságosak”.
Nehéz szívvel reagálok Cseke Attila tegnap megjelent levelére, melyet bár közleménynek minősített, az egyes szám második személyben megfogalmazott rágalmazások mégis nekem szóltak. Úgy gondolom, a lap olvasói unják már e véget nem érő és alaptalan vádaskodásokat, ezért legszívesebben válasz nélkül is hagynám azokat, a becsületsértő szöveg kapcsán pedig akár a bírósághoz is fordulhatnék, hogy Cseke Attila ott bizonyítsa az ellenem felhozott rágalmak valóságtartalmát. Persze egyiket sem tehetem. Egyrészt azért, mert hallgatásomat megfutamodásként, az ügy jogi útra terelését pedig a magyar–magyar ellenségeskedés kiélezéseként értelmeznék. (Gyanítom, ez volt a tegnapi írás mögötti szándék is.) Az ellenségeskedés szítását, mint azt ebben a vitában már többször is kijelentettem, károsnak tartom, ugyanakkor a becsületsértő újabb mocskolódást nem hagyhatom szó nélkül. Mindezek ellenére remélem, ebben az ügyben utoljára kell megnyilvánulnom.
Mint ismeretes, a nagyváradi önkormányzat olyan pénzalapot különített el, melynek felhasználásáról – helyi, internetes szavazás alapján – a nagyváradiak dönthetnek. A legnépszerűbb kezdeményezéseket, 200 ezer eurós összeghatárig, megvalósítják, ezek között pedig három, az Erdélyi Magyar Néppárt által is támogatott projekt szerepel. Ezek: a neológ zsidó temető rendbetétele, a rogériuszi víztorony kilátóvá és kiállítótérré való átalakítása, valamint a Petőfi park (Schlauch-kert) rendbetétele.
A Néppárt helyi vezetői minden nagyváradit szavazásra buzdítanak, mely a nagyváradi önkormányzat honlapján – a https://activ.oradea.ro/ oldalon – tehető meg, vagy a Néppárt helyi képviselőit felkeresve a párt székházában, a Kálvin János utca 1. szám alatt, ahol készségesen állnak a szavazni vágyók rendelkezésére és segítenek az online voksolásban.
Jól ismert tény, hogy a nagyváradi zsidó temetőnek már az 1870-es évektől komoly története és kiemelt művészettörténeti jelentősége van. A temetőben, egyedi síremlékek alatt, a város kiemelkedően fontos személyiségei alusszák örök álmukat, mint például Deutsch K. Ignác, üveg- és porcelán-nagykereskedő, Emőd Tamás, költő, Grünwald Jenő és Szántó Dezső vasgyárosok, Laszky Ármin, a Szabadság című napilap tulajdonosa, Grósz Menyhért orvos, az Adorján, a Moskovits, a Sonnenfeld és a Weiszlovits családok tagjai, vagy épp dr. Böszörményi Emil ügyvéd. A Néppárt nagyváradi szervezetének meggyőződése, hogy a temető rendbetétele nem csak erkölcsi kötelesség, de így akár turisztikai célponttá is válhatna a legendás múltú temető, melynek felújítását Farkas László kezdeményezte.
A Schlauch Lőrinc bíboros felkérésére 1890-ben elkészült kert, melyet a nagyváradiak ma leginkább Petőfi parkként ismernek, szintén fontos közösségi tere a városnak. A nagyváradi magyarság számára ugyanakkor különös jelentőséggel is bír a felújításra szoruló park, hiszen három kiemelten fontos, magyar vonatkozású szobor is itt kapott helyett: Petőfi Sándor, Bethlen Gábor és József Attila alakja előtt e parkban tiszteleghet az utókor. A park rendbetételének kezdeményezője ismeretlen, a Néppárt helyi szervezete azonban kiemelten fontosnak tartja, s ennek megfelelően támogatja is a felújítást.
Nagyvárad mindig is befogadta és otthont adott a különböző művészeti ágak képviselőinek, így a képzőművészeknek is. Ahhoz azonban, hogy a kortárs festészet vagy épp szobrászat még inkább kiteljesedhessen, szükség van új, modern kiállítóterek létrehozására is. A rogériuszi víztorony e célra valamint kilátóvá való átalakítása ezért szintén támogatandó kezdeményezés, megvalósulása pedig még inkább pezsgővé teheti a város kulturális életét. A víztorony átalakítását Holló Barna képzőművész kezdeményezte.
Az Erdélyi Magyar Néppárt nagyváradi szervezete támogatásra ajánlja a fent említett projekteket, s arra kéri a város lakóit, hogy szavazatukkal vegyenek részt Nagyvárad fejlesztésében.
Idén lesz harminc éve annak, hogy beköszöntött jelenkori történelmünk viszonylagos szabadsága, s bár csak egy sajátos, bukaresti kivitelben, de mégis demokráciában élünk. Ha megvonjuk e három évtized erdélyi magyar mérlegét, sok dicsekedni valónk nem lehet, ahogyan Nagyvárad és Bihar megye esetében sincs. E három évtized girbegurba, furcsa és dicstelen története jutott eszembe akkor, amikor Cseke Attila szenátor és megyei RMDSZ-elnök újabb, nemzeti lobogónk meggyalázása kapcsán született, ezúttal kizárólag hozzám címzett, megnyilatkozását olvastam. Olvastam és nem hittem el, amit olvasok, s maradva a tények szigorúan kényelmetlen talaján – ha már oly sokszor emlegette azt az elnök úr – a tiszta és egyenes beszéd ösvényén haladva, nem kerülhettem meg a – remélhetőleg ez ügyben utolsó – válaszadást.
A bukaresti döntéshozók Nagyváradot és Bihar megyét hátrányosan érintő intézkedéseiről, valamint a nagyváradi zászló-ügyről tartott sajtótájékoztatót Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei elnöke.
„Az új év elején érdemes áttekintenünk mindazokat a Nagyváradot és Bihar megyét hátrányosan érintő bukaresti intézkedéseket, melyek elszenvedői az itt élők voltak. Látnunk kell: hátrányban vagyunk Románia állampolgárjaiként, erdélyiekként és erdélyi magyarokként is” – kezdte felszólalását Csomortányi István. A Néppárt Bihar megyei elnöke hozzátette: a tavalyi év első botrányos intézkedése az volt, amikor az RMDSZ támogatásával működő PSD-ALDE kormányzat csökkentette a személyi jövedelemadó értékét – 16%-ról 10%-ra –, így az önkormányzatok számára helyben tartható összegek 40%-kal csökkentek. „Nem kérdéses, hogy a személyi jövedelemadó a helyi önkormányzatok egyik legfontosabb bevételi forrása volt, így e bukaresti intézkedést nyugodtan nevezhetjük egyszerű és burkolt fiskális centralizációnak. Nagyvárad ebből adódóan 10 millió eurós kárt szenvedett” – jelentette ki Csomortányi. „Ugyanígy botrányos, hogy a legutóbbi román fejlesztési tervből Bihar megye mindössze 750 millió lejt kapott – a 40 milliárdból –, a magyar önkormányzatoknak pedig csak 194 millió lej jutott. Külön felháborító, hogy Nagyvárad egyetlen lejt sem kapott a fejlesztési tervből. Ugyanígy nem érkezet felhasználható állami forrás a legfontosabb Bihar megyei körgyűrűk megépítésére sem – Élesd és Nagyszalonta esetében például –, valamint az megyén áthaladó autópályaszakasz építését sem kezdték el” – mondta Csomortányi. A Néppárt politikusa hozzátette: a legsúlyosabb bukaresti mulasztás a kormány és a román külügy inkompetenciájáról tanúskodik. „Mára már szinte beláthatatlan messzeségbe került Románia schengeni csatlakozása. Bennünket, a határ mentén élőket, ez különösen érzékenyen érint, nem beszélve arról, hogy ez milyen komoly gazdasági károkat okoz az országnak is” – mondta Csomortányi István.
„A szabad jelképhasználat területén is áldozatai vagyunk a bukaresti döntéshozásnak. A román zászlótörvény bár rögzíti, hogy más államok lobogóit milyen körülmények között lehet használni, arra azonban nem tér ki, hogy mi van az olyan esetekben, amikor egy zászló – így a magyar lobogó is – nem csak egy ország, hanem egy Romániában élő nemzeti közösség jelképe is. A romániai szimbólumhasználat területén számtalan nem világos rendelkezés van, s ennek következménye a nagyváradi zászlógyújtogatás kapcsán kialakult és a hatóságokkal folytatott vita is” – mondta a Néppárt Bihar megyei elnöke. „Számunkra egyértelmű, hogy jelképeinket bárki és bárhol szabadon használhatja, ha pedig ebbéli jogában valakit korlátoznak, az forduljon hozzánk bátran, s meg fogjuk tenni a megfelelő jogi lépéseket. Azt is fontos látnunk, hogy a Néppárt és az RMDSZ között – a nagyváradi zászló-ügy kapcsán – nincs ellentét, legalábbis, ha a közösség előtt zajló megnyilatkozásokat vizsgáljuk. Egyformán valljuk: a magyar zászlót szabad és szükséges nyilvánosan használni. Ez a nemzeti minimum akár közös pont is lehetne, ezért állunk értetlenül az RMDSZ sárdobálása előtt. Nem értjük, a magyar zászlót ért támadást miért arra használják, hogy a Néppártot, vagy annak tisztségviselőit támadják? Egy ilyen eset után a legcélszerűbb az lenne, ha összefognánk, s megyei pártelnökökként akár közösen is fordulhatnánk a belügyminiszterhez és az igazságügyi miniszterhez. Az RMDSZ borzasztóan rossz üzenetet fogalmazott meg a helyi és az erdélyi magyarság irányába azzal, hogy egy ilyen ügyben sem képes felülemelkedni a pártpolitikai csatározásokon. Hasznos lenne, ha a mellébeszélés helyett közösen lépnénk fel az ügy mihamarabbi megoldása érdekében” – mondta Csomortányi, majd hozzátette: a gyújtogatási kísérlet kapcsán elsőként a Néppárt tett feljelentést a rendőrségen, valamint az ügyészségen is, az tény pedig, hogy a hatóságok mind a mai napig nem találták meg az elkövetőt, üzenetértékű a magyar közösség irányába.
A madéfalvi vérengzés áldozataira emlékeztek január 7-én a marosvásárhelyi Kultúrpalotában – a Székely Nemzeti Tanács szervezésében. Az eseményre mindhárom erdélyi magyar politikai szervezet elnöke meghívást kapott, és jelen volt Mezei János, a Magyar Polgári Párt elnöke, valamint Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke.
A zilahi Wesselényi Miklós Egyesület 2018. december 27-én megemlékezést szervezett a szilágysági kistáj, a Tövishát „fővárosában”, Szilágycsehben a romániai sorsfordító és szabadító karácsony 29. évfordulója alkalmából, amelyre meghívták Tőkés László püspököt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökét, európai parlamenti képviselőt és Szilágyi Zsoltot, az Erdélyi Magyar Néppárt elnökét is.
