Nem hagyhatjuk szó nélkül Adrian Jean Andrei, Hargita megye prefektusának újabb támadását. A magyar és székely nemzeti zászlók elleni fellépése után, most a kétnyelvű utcanévtáblák feliratozásának sorrendje zavarja. Igaz, az ezt szabályozó törvény előírja, hogy a román megnevezés elől kell álljon, viszont egy 83 százalékban magyarok lakta városban az egymás iránti tisztelet íratlan szabálya szerint elfogadható kellene legyen a magyar nyelv elsődleges használata (ez igazából nem íratlan szabály kellene legyen, hanem törvény által szentesített előírás). Megjegyezzük: évekig nem volt ez probléma a kétnyelvű táblák feliratozásának sorrendje, ezért most joggal érezheti a csíkszeredai többségi társadalom, hogy magyarellenes éle van a mostani támadásoknak.

Ezért értetlenül állunk egy újabb Bukarestből irányított magyarellenes kirohanás előtt, hiszen Csíkszeredában a közintézményeknél illetve az élet egyéb területein is érvényesül a kétnyelvűség, ezért nem érezhetik a román ajkú csíkszeredai polgárok diszkriminálva magukat.

Az-az mégis akad olyan intézmény, ahol hiányoznak a kétnyelvű felíratok: nevezetesen az Octavian Goga és a Liviu Rebreanu iskolák, valamint a Miron Cristea kulturális központ. Így, amikor a prefektus a törvényre hivatkozik azt is tudhatná, a törvény előírja, hogy azokon a településeken, ahol egy számbeli kisebbség eléri a 20 százalékot alkalmazni kell a kétnyelvűséget, minden intézményen, kivétel nélkül, ugyanis a törvény nem ismeri a kettős mércét.

Feltesszük a kérdést: ezekben az esetekben miért nem intézkedik a prefektus úr? Kérjük, ne alkalmazzon kettős mércét! Kérjük, ne csináljon a magyar közösség tagjaiból másodrendű polgárokat. Ön Csíkszeredában nőtt fel magyar gyerekek között. Önnek értenie kéne az itteni viszonyokat. Kérjük ne folytassa a Nemzeti Liberális Párt magyarellenes kirohanásaitól elhíresült politikáját. Sokkal súlyosabb gondokkal küzdenek a Csíkszeredában lakó emberek: létminimumon elő nyugdíjasok, a kétségbeesésbe taszított családfenntartó szülők és jövőkép nélküli fiatalok, akik nyugatra menekülnek. Inkább ezekkel a gondokkal kellene foglalkozni és nem azzal, hogy kinek milyen zászló áll közelebb a szívéhez és, hogy melyik felírat van fölül.

Meg kéne látni a gazdaságélénkítő lehetőséget a területi autonómiában és a föderális államberendezkedésben!

Tőke Ervin,
a Minta Egyesület elnöke,
csíkszeredai önkormányzati képviselő