Erdély
A múlt hét végén az Erdélyi Magyar Néppárt nagyszalontai székházában gazdatalálkozót tartottak Balogh János falugazdász, a párt helyi elnöke szervezésében. Balogh elmondta: a múlt év szeptemberében indították be a romániai falugazdász programot, amelynek keretében székelyföldi, partiumi és bánsági termelőket segítenek, Dél-Biharban pl. a magyar földműveseket, állattartókat, gazdálkodókat szólítja meg.
Nemes Előd Nemecsek díjakat osztogatott, de – A Pál utcai fiúknál maradva – inkább Geréb szerepe illik neki – mondta sajtóértekezletén Benedek Erika. Az Erdélyi Magyar Néppárt Kovászna megyei elnöke ezzel gyakorlatilag árulónak minősítette a párt városi tanácsosát, aki elfogadta az RMDSZ felkérését a szervezet regisztrációs irodájának vezetésére.
Lassan hozzászokhattunk, hogy már a Megyei Tanácsnál is úgy emlegetik a magyar vezetésű településeket, mint megyénk legszegényebb községeit, a korrupció melegágyait, ahol a megfelelő pénzösszeg fejében bármit el lehet intézni – jóllehet illegálisan. Ennek súlyos következményeiről bárki könnyen meggyőződhet, ha végigjárja az Érmelléket, és veszi a fáradtságot a főútról letérve is megismerni az Érmellék valóságát: azt a mérhetetlen gondozatlanságot, szegénységet, elmaradottságot, ami ezeket a településeket jellemzi immár közel két és fél évtizeddel a rendszerváltás után.
Napra pontosan húsz évvel ezelőtt zajlott a felvidéki magyar parlamenti és önkormányzati képviselők és polgármesterek komáromi nagygyűlése. Az akkor és ott kitűzött célok – különleges jogállású régiók és önrendelkezés a létező állam keretei között, nyelvhasználati jogok, egyenrangúság a többségi nemzettel – teljes mértékben érvényesek erdélyi magyar közegben is.